Lendvai és a tudományfilozófia
Lendvai és a tudományfilozófia
Az biztos, hogy Lendvai nem tudományfilozófia ZH-n súg épp volt miniszterelnökének.
Az alábbi szösszenet abból a vitából származik, amelyben Lendvai Ildikó, az MSZP volt elnöke ellenzéki nyomásra arra kényszerült, hogy megmagyarázza rendszerváltás előtti tevékenységét. De minket a vitának nem ez a része érdekel, mert erről Török Gábor már amúgy is írt, hanem inkább az, amit egyszer példaként hozott fel a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló törvényjavaslat általános vitájában. Olvassuk csak:
„LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): […] De ha nem a politikából venném a példát, hanem mondjuk, filozófiából, a bécsi kör egyik nagyon híres tudományfilozófus csapata, amikor azzal kínlódott, hogy hogyan lehet a tudományos igazságot definiálni, végül egy nagyon jó definíciót adott, és azt hiszem, ez a nyilvánosság értelmezésére is alkalmazható. Ők azt mondták, hogy igazságnak csak az tekinthető, ami cáfolható. Mert amit lehetetlen cáfolni, azt nem lehet tudományos tételként megvédeni sem. Nos, ennek alapján mondom, jó politikai rendszernek, értsük ezt akár egy kormánykurzusra, akár tágabb értelemben a többpárti demokráciára, jó politikai rendszernek csak az tekinthető, ami korlát nélkül kritizálható; ahogy igaz a tudományfilozófiában, úgy igaz a politika és a nyilvánosság szerepében.”
Az eset azért különös, mert Lendvai saját bevallása szerint is magyar-történelem-filozófia szakos tanári diplomával rendelkezik. Viszont ekkora bakiért bármelyik általános filozófiatörténeti avagy tudományfilozófiai kurzuson karót kapna. Az „igazságnak csak az tekinthető, ami cáfolható” egészen slampos megfogalmazása a tudományos igazság Karl Popper által proponált falszifikacionista koncepciójának, de menjünk bele ebbe a megfogalmazásba, hiszen a T. Házban nyilván nincs idő filozófiaórát tartani. Az viszont már egyértelmű hiba, hogy Poppert egy az egyben a Bécsi Körrel köti össze, mert bár Popper csakugyan Bécsben született és egészen az Anschlussig ott is tevékenykedett a Kör tagjaival sokszor szoros kapcsolatban, de Otto Neurath, a Bécsi Kör tagja egyenesen "a Kör hivatalos ellenzékeként aposztrofálta”[1]. Nem véletlenül, hiszen a Bécsi Kör a protokolltételekről szóló polémiáiban éppen a fentebb idézett leegyszerűsített definícióval szöges ellentétben álló verifikacionizmust hirdette, vagyis azt, hogy akkor értelmes egy állítás (még csak nem is kifejezetten a tudományos), ha bizonyos kritériumok alapján el tudjuk dönteni, hogy igaz, vagy hamis. Igaz, ezt a nézetet a ’60-as évek és a ’70-es évek fordulóján még az ELTE-n is formalizmusnak bélyegezhették és mint ilyet, elvetendőnek, szóval ha Lendvai képviselő asszony a vonatkozó kérdésben nem éppen pontos, akkor írjuk jóhiszeműen ennek a számlájára a tévedését. Hiszen tévedni emberi dolog.
Az külön finomság, hogy a jegyzőkönyvvezető kisbetűvel írta a Bécsi Kört. Nyilván a Házon belül más paradigma uralkodik, mint egy tudományos cikkben.
[1] Lásd Filozófia (szerk. Boros Gábor), Budapest, Akadémiai Kiadó, 2007, 1115.
