Böbe tehén és a teflonarcú szocialisták
Kovács Zoltán egyelőre vezet a Démoszthenész-díjért folyó harcban
Talán kevesen gondolják úgy, hogy egy olyan unalmasan hangzó, ámbár annál fontosabb napirenddel bíró ülés legmélyén, mint amilyen a szeptember 14.-i volt, igazi gyöngyszemeket lehet találni. Pedig üléstermi gyöngyhalászaink rátaláltak A Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslat általános vitáján az Önkormányzati és területfejlesztési bizottság fideszes elnökére, dr. Kovács Zoltánra, aki műfajában – bátran mondhatjuk – külön nívót jelent. Hűséges olvasóink talán joggal gondolhatják úgy, hogy blogunk inkább elmarasztal, minthogy jutalmazna: ezen a gyakorlaton szeretnénk változtatni. Hogy ne érje szó a T. Ház elejét, ezért az általunk valamilyen szempontból kimagaslónak ítélt hozzászólásokat igyekszünk (ha nem is teljes egészében, de) lehozni ehelyütt, hogy az Országgyűlés feloszlatásának napján kihirdethessük a ciklus Démoszthenész-díjasát.
„DR. KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretnék visszatérni az eredeti napirendhez, mert azt érzékelem, hogy a vita teljes átpozicionálása folyik, elsődlegesen a szocialista képviselők részéről. Elhiszem azt, hogy kellemetlen erről a költségvetésről, amit önök 2008-ban terjesztettek be, és fogadtak el... (Gőgös Zoltán: Nem, egyáltalán nem! - Kovács Tibor: Erről beszélünk!) Én is meghallgattam Kovács képviselő urat. Hozzászoktunk, hogy állandóan beordibál, de kérem, most hallgasson végig engem.
Akkor is ezt csinálta, amikor 2008 novemberében a költségvetés vitája folyt a parlamentben. Szeretném elmondani, hogy én itt voltam akkor, és ellenzéki képviselőként nem csak azért volt nagyszámú az indítványok benyújtása, mert úgy gondoltuk, hogy tudjuk javítani azt a rossz költségvetés-tervezetet, amit önök behoztak ide - a vízibivalybőr táskája Veres pénzügyminiszter úrnak, mint a busójárás, ki-be járt a József nádor tér és a Parlament között, négyszer terjesztettek be költségvetést -, az ellenzéki képviselők komoly bajban voltak a tekintetben, hogy melyik számhoz tudnak módosító indítványt benyújtani, melyik a valós szám.
(14.20)
Ilyen helyzetben kellett költségvetést alkotni a parlamentnek. Előtte szeretném felidézni azt a szituációt is, lehet, hogy önök már nagyon elfelejtették, hogy 2008 augusztusában és szeptemberében multiplakátokon hirdették, hogy kijött-e a gödörből, amikor egyébként a gazdasági világválság már az Egyesült Államoktól Európáig mindenkit elért. Akkor azt is mondták önök, hogy majd minket elkerül. Aztán miután mégis bejött ide, akkor ez úgy begyűrűzött - egyébként mi nem tehetünk semmit erről az egész költségvetési szituációról. Ami ma itt az önök felszólalását illeti - Boldvai Lászlótól Burány Sándoron keresztül Puch Lászlóig, Kovács Tiborról nem is beszélve -, azt kell mondanom, hogy ehhez pofa kell, sőt azt is mondhatnám, hogy az önök képén nincs bőr, hanem teflon. (Derültség a Fidesz soraiból. - Babák Mihály: Bivalybőr!)”
A közbeszólásért Babák Mihálynak, blogunk régi kedvencének jár a pont, de nem szabad elmennünk dr. Kovács leleményessége mellett sem, hiszen a magyar Országgyűlés történetében még senki sem hasonlította az MSZP-seket fluorozott polimerhez. Csak per tangentem jegyezzük meg, hogy Kovács Tibor leoltása is szépségdíjas. De van itt busójárás és valós számok halmaza is.
„DR. KOVÁCS ZOLTÁN: (Fidesz): […] Ami az előterjesztést illeti, nemcsak az első ötven oldalt kell, tisztelt képviselőtársaim, elolvasni, amelyekből önök idéznek, hanem a teljes, több száz oldalt el kell olvasni, és akkor jó néhány meglepetés fogja majd önöket érni a saját egykori költségvetésük végrehajtásával kapcsolatosan. Mi akkor is elmondtuk, hogy ez egy nem jó költségvetés, de ehhez képest a Gyurcsány- és a Bajnai-kormánynak, mert ez egy kettős, megosztott kormányzati periódus, még az azokon a rossz számokon is sikerült bizonyos tekintetben rontani. Mondok is majd rá néhány példát. Mi akkor egyébként arra hivatkoztunk, hogy például nem kellene ennyit költeni - hogy példát is mondjak - kormányzati kommunikációra több tízmilliárd forintot, amikor bajban van az ország. Nem kellett volna kormányzati kommunikációra például olyan jellegű reklámoknak helyet adni, amikor a Böbe tehén rajzfilmen ugrál, hogy friss legyen a tej, és ezért 145 millió forintot kifizetni. Vagy mondok még egy példát: nem kellett volna a TV2-nek több mint 270 millió forintot odaadni európai uniós forrásokból, hogy az európai uniós szál megjelenjen a történetben, a forgatókönyvíró ezért 14 milliót kapott, a stylist 6,5-et, a sminkmester meg csak 5-öt. Tehát ilyenekre költötték a pénzt, és én már nem is akarok a kutyafitneszről és a nem tudom, milyen egyéb, 40 centis kilátóról példákat mondani. (Derültség a Fidesz soraiból.)”
Már Böbe tehénért megérte végighallgatni/végigolvasni a felszólalást, nem is beszélve a kutyafitneszről és a 40 centis kilátóról. Kovács láthatóan jó humorral és kellően éles szemmel van megáldva ahhoz, hogy élvezhető és könnyen érthető beszédeket mondjon el az ülésteremben. Ráadásul mindezt nem az ődöngő kétpercesek műfajában, hanem egy előre bejelentett hozzászólásban tette meg, amelynek időtartama 13 perc 55 másodperc volt (érdemes megnézni beszédének közepét itt - sajnos nincs fönt a neten egyben). Összegezve elmondhatjuk, hogy a pápai polgármester beszéde látványos, lényegbe vágó és ez a mai viszonyok között kiemelkedő teljesítménynek számít. Igaz, a prozódiával még van egy kis baj. Hogy mindezt imprózta, az külön elismerést érdemel. Szuperlatívusz. Hajrá dr. Kovács Zoltán!
